Jövő a kezünkben

Most valóban a kezünkben vagy nem?

Van, aki azt mondja, hogy a sorsunk meg van írva, akármit tehetünk, oda sodródunk, ahova kell.

Van, aki azt mondja, hogy a sorsunk nincs megírva, mi döntünk.

Mi van akkor, ha meg van írva a sorsunk, és mi is döntünk, mert persze, hogy döntünk, de úgy döntünk, hogy úgy is a kiszabott utat járjuk végig?

Ma betekintést nyerhettem a készülő horoszkópomba, pontos előrejelzésbe, mi fog velem történni. Aztán mondtam, köszönöm, ennyi elég volt. Nem akarom napra pontosan tudni. Még ha nem is történik meg, nem akarom tudni. Ha nagyjából felvázolják nekem mi lesz, azzal tökéletesen megelégszem. Ugye?

Azt hiszem maradok a kártyavetésnél. Az megy nekem, másoknak meghagyom az elemzést.

Egyik ismerősöm akarta, hogy vessek neki kártyát. Kérdeztem: hiszel benne? Mondta, hogy nem, de kíváncsi. Mondtam, hogy akkor gyorsan felejtse el a dolgot, mert ha nincs rá nyomós oka, és nem is hisz benne, akkor teljesen felesleges.

Magyarán hülyeségre hülyeség a válasz, hülye kérdésekre hülye választ kapunk.

Ennyit mára J

Meghalt Selmeczi Roland

Az arca talän nem, de a hangja mindenkepp visszacseng a fejemben. Meghalt. Ismet meghalt valaki, en pedig megint rädöbbentem, hogy az elet, amit ajändekba kaptunk, milyen hamar, gyorsan elmulhat. Es bärmikor veget erhet.

Nem ismertem, sosem talälkoztam vele. Nem tudom milyen ember volt. Csak annyit tudok, hogy megannyi mäs arcot kötök hozzä. Lincolnet a Szökesböl, vagy Miket a Született Felesegekböl.

Itt vannak elöttem az arcok, a karakterek, hanggal együtt. Mint Szakäcsi Sändor. House-t hallom Kulka hangjäval, de mär Szakäcsi különleges, modoros, fintorkodo es neha pimasz hangjät szoktam meg.

Mennyit adhat egy hang? Hihetetlen, hogy hang mögött mennyi karakter lapulhat meg. Mégis csak egy ember van mögötte.

Alien VS Firefly

Az álmok üzennek nekünk. Van, amikor a vágyainkat vetítik elénk, de sokszor üzenetet hordoznak magukban.

De mi van akkor, ha az álmod olyan, mint egy mindent átkeresztezõ sci-fi film?

Akkor mi az üzenet, mi a vágyad tárgya, és miért pont ezt álmodod?

Az üzenet? Na arra még nem jöttem rá, de feltehetõleg csak attól szenvedek, hogy még mindig nem tudtam megnézni a moziban az új ALIEN filmet.

A vágyaim tárgya?

Hát nem éppen az, hogy alienek elõl meneküljek egy lerobbant gyárépületben, egy idegen bolygón rekedve.

Ha csak nem arról van szó, hogy jön Malcolm Reynolds kapitány meg a csapata és megmenti a püspökfalatomat.

Igen! Tudom, most egy bizonyos valaki mosolyog, vajon miért pont Reynolds (miért nem inkább… mittomén Dr. Daniel Jackson, vagy Sheppard, Ronont szándékosan nem írom le, mert õ, mint férfi teljesen hidegen hagy).

Szóval…. Lefekszel aludni, álmodsz egy halom ostobaságot, aztán ott vagy a bolygón, alienek elõl menekülsz, és az egyik tényleg majdnem elkap, mert elbújsz, de annyira félsz, hogy reszketsz és ezt meghallja a rád vadászó idegen. De… na de akkor toppan be Reynolds, aki nem is betoppan, mert még a Serenity fedélzetén van (Wash is vele van, de jó ), de a hajó úgy berobban a képbe, na meg a látómezõbe és már meg is vagy mentve.

Az idegenek igazán rémisztõek, Reynoldsnak meg pompás püspökfalatja van, de ezt a párodnak nem kell tudnia. Akkor hogy is van ez?

Lehet, hogy a magyaräzat csak annyi, hogy tul sok sci-fit néztél… 

Lomtalanítás

Lomtalanítás

Jelenleg hallgatott zene: Bob Schneider – Getting better

Jelenlegi hangulat: korgógyomros

Most, hogy végre itthon vagyok, van időm lomtalanítani. Azt hiszem úgy vagyok ezzel, mint mindenki más. Ha nem is akarom, akaratlanul is, de az évek során annyi minden gyűlik össze, hogy amikor már annyi van, hogy az ember azt sem tudja hova pakolja őket, erőltetett mosollyal fogadja el az újabb ajándékba kapott holmikat, vagy azt veszi észre, hogy ő maga vásárol annyit. Vagy szerez be, így vagy úgy.

Na már most. Ha felnőttünk, akkor vagy könnyen meg tudunk válni a régi emlékektől, vagy nem. Nekem ez évekbe tellett. Vagyis évente nagyjából kétszer rám jön a pakoljunk mánia és dobáljuk ki azt, ami nem kell. Ilyenkor a szoba közepén létrejön a galaxis legnagyobb káosza, de sok halálraítélt holmi mégis visszakerül a szekrény mélyére, csakis érzelmi okok miatt, és arra hivatkozva, hogy van nekik hely.

Na persze…

Felnőttként most vagy megválunk a régi Hupikék Törpikés képregénytől, vagy nem? Na ugye, hogy nem? De a többi kacat mehet, vagy ami olyan azt megörökölhetik a testvérem gyerekei. Ők rettentően fognak neki örülni, de a testvérem talán rettentően nem fog neki örülni.

Ez még rendben is van. De ha történetesen Star Wars rajongó vagy… A bátyád is az és ő is rettentően örülne ha megörökölhetné a relikviáidat, de rettentően nem örülnél ha oda kellene neki adnod mind, főleg ha van 1-2 dolog, amit tőle koboztál el, amikor elköltözött itthonról. De a SeaQuestet is szereted, meg a Csillagkaput, meg sok minden mást, akkor sok olyan dolog van, amit nagyon nem akarsz kidobni, és nem is kell.

Tehát…. Előkerülnek a régi matricásalbumok, babák, kártyák, képek, rajzok…. És még sok egyéb, amiből hidd el már kidobtad ami már tényleg nem kell, például rengeteg újságból kivágott kép, amit miért tárolnál, ha azokat az interneten is megleled, sokkal jobb minőségben?

Fiatalabb éned lehetséges, hogy két kezével fojtana meg tégedet, nem törődve a téridő elméletek és paradoxonok kusza rendszerével, szóval ilyenkor előbukik belőled a régi éned és azt mondja: Ki ne merd dobni! Ha megmered tenni, akkor, elárultad saját magadat!

Persze! Mi az, hogy! De még huszonhárom éves vagyok, van még… ki tudja hány évem, és tuti fogok még gyűjteni. De mielőtt bárki is megkövezne, szigorúan olyan holmikat pateroltam ki, amik tényleg nem kellenek már, és nem követtem el (olyan nagy) szentségtörést.

Csak nektek, csak itt…csak most…

Kedvenc kép…

Az elveszett citromtorta nyomában…

Az elveszett citromtorta nyomában…

Ezt a nevet adtam a blogomnak, ami végre hosszú unszolás után megszületett. Miért pont ez a név?

Lehetett volna akár Hajni és az utolsó citromtorta vagy A citromtorta visszavág, esetleg A citromtorta a legvégső határ…

DE!

Tegnap tudtam meg, hogy a Csillagkapu Atlantis rajongói videóm (The lemon cake) hatodik lett az MGM által szervezett Youtube versenyen, amit Amanda Tapping (Carter) zsűrizett.

Igaz megint az első helyet pályáztam meg, csakis a notebook miatt, de a hatodik hely sem rossz, mert egy SG Atlantis dedikált DVD set büszke tulajdonosa lettem, vagy leszek amikor megkapom. Legutóbb nyolcadik lettem, és bár az is nagy eredmény, kicsit mégiscsak elvoltam szontyolodva, hogy David Hewlettnak nem tetszett igazán a videóm. Vagy csak nehéz volt dönteni? A fene tudja már, a de a dedikált pólóm mellé kapok DVD-t is

Remélem, hogy Joe Flanigan fogja aláírni!

Nem mintha nagyon fanatikus Joe Flanigan rajongó lennék, de na jó… azért van benne valami, mármint ebben a rajongásban.

Mostanra ennyi, ígérem visszatértek!

Addig is a citromtortám: www.youtube.com/rora1984

Hajni

Helló Világ

Üdvözöl a SFblogs.net. Ez az első bejegyzés. Módosítsd, vagy töröld és mindent bele!